Ki nevel a végén?

 

Célunk lenne, hogy a pályázatban szereplő programokkal közelítsük egymáshoz a diákokat, és ezáltal lehetőséget kapjanak ahhoz, hogy megismerjék és elfogadják egymást. Eddigi megvalósult programjaink között szerepel egy bajnokság megszervezése, két filmklub és egy „beszélgetős” délután, amelyen összesen eddig kb. 40 diák vett részt.

 

Program:

 

Művészet-kreativitás területén:

1. Modern művészeti pályázat és kiállítás.

2. Kézművesség hulladékokból.

3. Zenei bemutatók és „zeneterápiás” foglalkozás.

4. Kiselőadások saját élmény alapján.

 

Sport-stresszoldás:

5. A tornaterem be lesz rendezve DÜHÖNGŐNEK. A szivacsokon lehet ugrálni, bokszzsákot püfölni, pingpongozni.

 

Önismeret-egészség:

6. Kiselőadás saját élmények alapján.

7. Az iskola ebédlőjében főzőverseny kóstolóval tanároknak és diákoknak.

 

Informatika-kommunikáció:

8. Az informatika teremben lehetőség lesz számítógépes játékokkal játszani.

9. Fordított óra: min. 5 mindenre elszánt tanár, diák álruhában, akivel egy diák-tanár igyekszik megbirkózni.

10. Az iskola külső és belső megváltoztatására tett javaslatok megvitatása, majd véghezvitele.

 

Filmklub:

11. Ki nevel a végén? című film megtekintése és megvitatása.

 

---

PÁLYÁZATI BESZÁMOLÓ

„Gyermeknyelven az erőszakmentességről” c. pályázat

 

„KI NEVEL A VÉGÉN?” projekthét

 

Újpesti Két Tanítási Nyelvű Műszaki Szakközépiskola, Szakiskola és Gimnázium

Budapest, 1041. Görgey Artúr u. 26.

 

Helyszín: az iskola tantermei, tornaterme és klubhelyisége

 

Nagyon boldogok voltunk, amikor kiderült, hogy a nyertes pályázók között tudhatjuk magunkat, mert eddig hasonló esemény még nem volt az iskolában, ezért nagyon részletes és lépésről lépésre kidolgozott feladatsorokkal dolgoztunk, amikben az osztályokat tanító tanárok is segítségünkre voltak.

Előzetes terveink szerint e program egy folyamat kezdete lenne, mely az iskolai agresszió megelőzésére és kezelésére terjed ki.

Célunk volt, hogy a pályázatban szereplő programokkal közelítsük egymáshoz a diákokat és ezáltal lehetőséget kapjanak ahhoz, hogy megismerjék és elfogadják egymást.

 

A programok sokfélesége miatt, és amiatt, hogy minél több diák részt tudjon venni a programokon, 11:25-kor kezdődtek a programok az 5. órában.

Mindkét napon ugyanazokat a programokat valósítottuk meg, mindkét évfolyam részére.

November 17-én a 9. évfolyam részére és 19-én a 10. évfolyam részére a következő programok valósultak meg:

 

5. órában Hulladékszobrászat - (zsűri értékeli, ötletesség és kivitelezés szempontjából)

Mindegyik osztály az adott 45 perc alatt csodákat vitt véghez. Tőlünk csak két kartont és ragasztót kaptak, a hulladékot maguknak kellett hozni, szerezni. Volt a szemétből kinyúló segélykérő kéztől a robotig, a „Miss Rubbis” nevet viselő „hölgytől” a repülőgép-makettig mindenféle kreatív és ötletes kép. Nehéz volt dönteni a zsűrinek, mert mindegyiknek megvolt a maga szépsége.

A cél az volt, hogy egy felhívjuk a figyelmet a környezettudatos gondolkodásra, mert a mai fiatalok nem, vagy nehezen veszik észre a környezetükben fellehető káoszt és szépséget.

A tanárok reakciója nagyon pozitív volt. Sokan érezték azt, hogy új dolgokat tudtak meg a diákjaikról. Olyanok voltak néhol a legaktívabbak, akiknek addig a szavát sem hallották. A legnehezebben kezelhető diákok is próbáltak bekapcsolódni a közös munkába.

 

A következő 4 órában már vándorolni lehetett az iskolában a különböző helyszínek között.

6-7. órában

· Kiselőadások – Hobbym a…. - Könyvtárban

9. évfolyamon ketten tartottak előadást. Egy lány a kalapácsvetésről mesélt képekkel, felvételekkel, ppt-vel illusztrálva, egy fiú pedig a néptáncról és a favágásról mesélt, hogy mennyire fontosak az életében és mennyire kikapcsolja őt ez az elfoglaltság.

10. évfolyamosok között a horgászatról, az airsoftról és a csillagászatról hangzottak el előadások, melyre sokan voltak kíváncsiak.

Érezhető volt, hogy mindegyik diák sokat foglalkozott azzal, hogy érthetően és érdekesen meséljen a számára olyan sokat jelentő hobbiról, hogy elképzelhető, másoknak is felkeltette az érdeklődését.

 

· Fordított óra – 8-10 mindenre elszánt tanár ül bent egy teremben a tanárára várva…

Az egyik legsikeresebb programunk volt, mert nemcsak, hogy a diák „tanárok” élvezték nagyon, hanem a tanár „diákok” is. Volt, aki megkérte a párját, hogy hívogassa az órán, hogy megzavarja a „tanárt”. Ami nagyon is jól sikerült. Sokan óravázlattal és feladatlapokkal érkeztek. Konkrétan tudták, hogy mit szeretnének megtanítani (ha hagynák) és miből szeretnének feleltetni. Úgy érezzük, hogy ezt az iskolai Diáknapon is újra megszervezzük, mert nagyon nagy volt az érdeklődés az óra iránt nemcsak a 9-10. évfolyamosok részéről.

· Dühöngő

A tornateremben valósult meg a program, melyen keddre egy harcművészeti bemutatót szerveztünk, csütörtökön pedig csapatjátékok voltak. Itt is nagyon sokan megfordultak, hogy egy kicsit kimozogják magukat, levezessék a feszültséget kreatív módon is.

 

· Számítógépes játékok – ami végül egy kvíz lett J - egy számítógépteremben

Nagyon nehéz lett volna az eredeti tervünket kivitelezni, hogy konkrét számítógépes játékkal lehessen interaktívan játszani, ezért választottuk ezt a formát, aminek nem igazán örültek a diákok, de végül nagyon ügyesen megoldották a feladatokat az internet segítségével. J

 

· Zenei foglalkozások, előadások, „zeneterápia” – Klubhelyiségben

Ez a program is nagyon népszerű volt mindkét napon. Nagyon sok eszköz állt a rendelkezésünkre, amivel valamilyen formában hangot lehetett kiadni. Az eredeti tervben szerepelt az is, hogy a zene jótékony hatásáról beszéljünk, és kicsit kimozogjuk a feszültséget, de a nagy érdeklődés miatt feladatokat kellett teljesíteni, pl.: különböző stílusban kellett gyerekdalokat előadni hangszerkísérettel, vagy ritmusokkal kellett versenyezni. Nagyon élvezték a fiatalok. Sokan többször is visszatértek.

Csütörtökön már voltak, akik hangszert is hoztak, így volt olyan is, hogy 5 gitáros volt egyszerre a Klubban, és egy közös énekléséé, gitározássá alakult át a helyszín. Igazi tábortűzi hangulat volt, abba se akarták hagyni. Azt is mondhatnánk, hogy most találtak egymásra a zenészek, a jövendő iskolai zenekar tagjai.

 

8-9. órában

· FILMKLUB – Osztály vigyázz! (9. évf.) és Ki nevel a végén? (10.évf.) – Klubhelyiségben

A filmeket a projekthét témájához igazítottuk, és a diákok javaslatára választottuk ki.

· Főzőverseny az iskola konyhájában

Mivel ez a két program párhuzamosan folyt, ezért természetesen a filmklub nem volt túl vonzó. Mindenki inkább főzött és segédkezett, vagy zenei aláfestést és jó hangulatot biztosított dolgozó társainak.

Volt tejszínes pulykaragutól tésztasalátán át bolognais tészta és indiai fűszerezésű csirke is.

Az igazgatóság volt a zsűri, és finomabbnál-finomabb ételeket kóstolhattak. Az iskolában szinte csak fiúk tanulnak, ehhez képest – kisebb segítséggel – nemcsak, hogy kreatívan és gyorsan dolgoztak és tálaltak, hanem még nagyon finomakat is készítettek.

 

Egész héten, november 17-27-ig: Fotókiállítás és szavazás

Nagyon sok szavazat érkezett a 8 pályázó 25 képére. A pályázat témája a „Kapcsolatok” volt, mert ez tekinthető a legfontosabbnak ebben a korban. Különböző megoldásokat láthattunk a generációk és testvéri kapcsolatok kifejezésére és természetet felmutató megoldásokra egyaránt.

 

A négy 11. évfolyamos diák, akik a pályázat megírásában tevékenyen részt vettek, a héten folyamatosan segítségünkre voltak nemcsak ötleteikkel, fotóikkal, hanem mindkét nap, a folyosón és a termekben is próbálták segíteni, hogy zökkenőmentesen mozogjon az iskolában a 200-200 diák. Mellettük még 2 osztálytársuk és 7 13. évfolyamos diák volt a tanárok segítségére.

Fordított órát 17 diák próbált tartani, és öten tartottak előadást a hobbijukról. Összességében nagyon sokan aktívan és kreatívan vettek részt a hét eseményeiben.

A 9-10 évfolyamos diákok 90%-a részt vett valamilyen formában, valamelyik programon, vagyis 360 diák.

 

A tanárok visszajelzései között szerepel az, hogy ilyen még nem volt soha ebben az iskolában. Eddig maguk a diákok feszültségoldása, agressziókezelése és legfőképpen kreativitása nem volt ennyire a középpontban és úgy érzik, ezt folytatni kéne. A felsőbb évesek irigykedve kérdezgették, hogy nekik mikor lesz ilyen program. Nehezen lehetett kivitelezni, de a végeredmény mindkét félnek, diákoknak és tanároknak is megelégedésére szolgált.

 

A programunkat nagyon hatékonynak és eredményesnek éltük meg, mert új megvilágításba tudtuk helyezni az iskolát, mint közösséget, a kapcsolatokat, melyek segíthetnek a feszültségek feloldásában és a konfliktusok kezelésében.