Tibi lett a főszereplő

Vele mindig történt valami. Elkésett, mert útba igazított egy eltévedt katonát, óra közben sürgősen traktort kellett rajzolnia, vagy az esti filmnek megtudni a végét, vagy felírni a szék támlájára, hogy „Köteles egy nagy hülye”. A tanárok sokat szidták, mert a magyarázatnál mindig talált magának érdekesebb dolgokat, idétlenkedett, csipkedte a lányokat, vagy leesett a székről, amin billegett. Persze a füzetét sosem találta, papír fecnikre írt, amiket hamar el is veszített, így otthon már fogalma sem volt róla, mit kellene megtanulni. Ha szóban felelt, bohóckodott. Természetes, hogy rosszak voltak a jegyei. Szülei is elégedetlenek voltak vele, de hiába vették ki a kollégiumból, a tanulás otthon sem kötötte le, mindig adódott izgalmasabb elfoglaltság.

Csak egyszer-kétszer tűnt fel a magyartanárának, hogy több van a fejében, mint látszik. Egy-egy kérdésre, amin jobban el kellett gondolkodni, ő adta a legpontosabb választ, amikor kiselőadást vállalt, negyedóráig beszélt fejből, érdekfeszítően, okosan. Hogy szép, zengő hangja van, az is akkor derült ki, amikor büntetésből kellett hangosan olvasnia.

A tanár először kicsit félve kérte meg Tibit, hogy szerepeljen az október 23-i ünnepségen a haverjával, a Kötelessel együtt, aki szintén mindig a középpontban akart lenni, és a támlán már rég kijavította a szöveget „Tibi egy nagy hülyé”-re. A döntés helyesnek bizonyult, mindketten megtiszteltetésnek érezték a felkérést. Büszkék voltak rá, hogy elkérik őket osztályfőnöki órákról próbálni. Azt pedig különösen élvezték, hogy a szereplő lányokkal együtt tölthetik az időt, a próbákon sokat viccelődtek, beszélgettek, összebarátkoztak velük. Az ünnepség jól sikerült, a tanároktól is sok dicséretet kaptak, az osztálytársaik is felnéztek rájuk.

Persze, amikor szóba került, hogy az iskolaesten lehet szerepelni egy vidám darabban, rögtön jelentkeztek botcsinálta tolvajnak és dörzsölt nyomozónak. Ekkor derült ki, hogy milyen jó a humoruk. Tibi lett a főszereplő, és ő volt az első, aki kívülről tudta a szövegét. Imádta a jelmezes próbákat, teljesen beleélte magát a piti tolvaj szerepébe, felvette a többiek jelmezét is, rengeteget mókáztak.

A darabhoz rengeteg fotót is kellett készíteni sokféle helyszínen, vicces ruhákban, ebben majdnem az egész osztály részt vett, így a társaság jól összerázódott. Tibi számára az volt az egyik legnagyobb élmény, hogy néhány kép kedvéért fel kellett mennie az iskola tetejére. Szinte ugrált az örömtől, mert régi nagy álma volt, hogy tetőre mászhasson. Naná, hogy utána minden szereplő felment a tetőre, ők sem hagyhatták ki ezt a kalandot.

A fellépés előtt nagyon izgultak, de az előadás óriási sikert aratott. Tapsolt, nevetett a közönség, köztük Tibi szülei, akik büszkék voltak a fiúkra, tanárai, akik csodálkoztak, hogy ilyen tehetséges, és az osztálytársai, akik nagyon szurkoltak neki.

Tibi azóta is csibészesen nevet, kócos haja akár egy madárfészek, és majdnem mindig történik vele valami. De talán kicsit kevesebbet idétlenkedik, a többi tanár is hívja szerepelni iskolai ünnepségeken, és szeret ebbe az iskolába járni, ahol még a tetőre is fel lehet mászni.