Ne ítélj túl korán!

Egy szokásos őszi napon alig várja már, hogy az utolsó órájának az utolsó perce is leteljen. Elsőként pattan ki a helyéről, s rohan ki a suliból, ki a hőn szeretett lányhoz. Ám mikor kilép az iskola ajtón, szeme megakad barátnőjén, Vikin, és egy ismerős arcon, akik látszólag jól érzik magukat egymás társaságában. Szemében a féltékenység zöld szörnye csillant, miközben odalépett hozzájuk, s megszólította őket:

- Szia, Drágám – meleg csókkal üdvözölve barátnőjét, ezzel is jelezve mély kapcsolatukat az ellenszenves fiúnak.

- Szia, Tibi! Szeretném bemutatni egyik régi barátomat, Robit.

Robi már éppen nyújtaná kezét, de Tibi közbe vág:

- Mi ismerjük egymást. Egy nyári buli alkalmával találkoztunk józan…, de ezt inkább nem részletezném.

A lány egy furcsa tekintettel rápillantott Robira, aki egy „jó kisfiús” mosollyal elsimított mindenféle rossz feltételezést. Viki ezt egy bájos vigyorral viszonozta. Ezt Tibi rögtön kiszúrta, s gyilkos pillantást vetett Robira, kifejezve erős nemtetszését. Majd Viki hirtelen megszólalt:

- Óh, Tibi, még nem is mondtam, hogy most szünetben lesz a francia szintvizsgám, és Robi felajánlotta, hogy segít felkészülni rá.

Tibi nem akart hinni a fülének, már épp válaszolt volna, de Viki folytatta mondanivalóját:

- Szóval még csak annyi, hogy sajnos csak ma ér rá, ne haragudj Édes, de a mai mozit el kell halasztanunk.

Tibi forrongott a dühtől, de mivel szerette Vikit, nem akarta, hogy rossz legyen a szintvizsgája, rábólintott. Ezután nem sok kedve maradt Vikivel lenni, s nem tetszését jelezve egy röpke puszival, tovább akart állni, de a barátnője félre hívta beszélgetni:

- Szerelmem, ugye megérted, hogy szükségem van a felkészülésre.

- Persze, abszolút érthető, hiszen ki szeretne a barátjával egy romantikus estét eltölteni, ha franciául is tanulhat helyette.

- Ugyan már édesem, ne csinálj belőle ügyet! – megszorítva ezzel Tibi kezét, mire ő erőteljes kirántással válaszolt, majd sarkon fordult, és otthagyta Vikit.

A lány visszament Robihoz, aki a következőt közölte vele:

- Most hívott a barátnőm moziba.

- Rendben, nem gond, legalább én is elmehetek Tibivel, hiszen mi is mára mozizást terveztünk.

Viki rögtön hívta is barátját, hogy az este mégis csak az övék, de Tibit nem érte el. Később magányában Tibi úgy döntött, hogy egyedül megy el a közösen tervezett filmre. A mozi már javában tartott, mikor pár sorral lejjebb megpillantotta Robit, Vikivel. Hihetetlen düh kerítette hatalmába. A film végén Tibi követte a félhomályban hazafelé tartó párt.

Robi taxit hívott, a lány beült a kocsiba, és elment. Tibi gondolkodás nélkül rohant Robinak, s ököllel megütötte, nem törődve a következményekkel. A földön fekvő fiút látva egy pillanatra meghátrált, majd elrohant. Másnap kimerülten és felkészületlenül ment iskolába, mely az aznapi dolgozatban és felelésben is megmutatkozott.

Az egyik óra után osztályfőnöke az irodájába hívatta beszélgetésre, hogy megtudja, mi az oka a napi elégtelennek. Tibi nem szerette volna megosztani problémáit, bár látta tanárnőjén, hogy megbízhat benne, és igazán segítőkész.

Iskola után Robi már várta a kapunál, hogy közölje, fel fogja jelenteni, hacsak nem kér tőle bocsánatot. Tibi ezen csak még jobban felháborodott, hogy Robi mért tetteti az ártatlant. A helyzet forróságát csak növelte, hogy hamarosan megjelent a helyszínen Viki, aki rögtön arról faggatta párját, mért nem vette fel a telefont neki. Tibi egy hirtelen mozdulattal megütötte barátnőjét, aki rögtön sírva fakadt, és elrohant.

Robi ezt azonnal meg akarta torolni, csakhogy a helyszínen megjelent egy lány, Laura, aki visszafogta Robit, magához húzta, s egy hosszú csókot adott ajkaira. Ebben a percben minden újra játszódott Tibiben, hogy az a lány, akit a moziban látott Robival, az valójában Laura volt, s rögtön elrohant Viki után, bocsánatért esedezve.

Ám a lánynak eszében sem volt megbocsátani. Tibi búsan, hatalmas bűntudattal sétált hazafelé.