Ez a Tibi - Timi

Az iskola-bálon Illyés Gyula: Tűvétevők című jelenetében szinte semmit sem kellett „hozzátennie” a figurához. Önmagát adta. Harsány volt, bősz, határozott, nagyhangú. Olyan erőteljesre sikeredett a figurája, hogy a nézők fogadást kötöttek arra, vajon Tibi vagy Timi a szerepet játszó diák.

A nyári táborba jött Timi, az ikertestvére és a – nem is velük élő - kishúguk is. Úgy tudta kifizetni a két nagylány hármójuk részvételi díját, hogy egész nyáron az erdőn dolgoztak. Férfiakat is próbára tevő, nehéz munka…

Egyszer elkaptam Timi tekintetét, ahogy „lábhoz rendelte” az egyik leendő elsős fiút. És a fiú szemében is észrevettem a félelmet. Nagyon rossz érzés volt látni, hogy egyik diák fél a másiktól.

Aztán elkezdődött az új tanév. Akik már az előző évben is kollégisták voltak, kérték, hogy ne kelljen Timivel egy szobában lenniük, mert félnek tőle.

Második hete járhattunk iskolába, amikor Timi nem ért be a megbeszélt időre a kollégiumi kimenőről. Timinek hazugságért, a házirend durva megsértéséért megrovás járt volna. A legközelebbi botlásért pedig eltanácsolás a kollégiumból. Ami Timi esetében azt is jelentette volna, hogy tanulmányait abba kell hagynia, mert anyagilag is, fizikailag is megoldhatatlan lett volna számára a napi bejárás… S ha ő ment volna, ment volna a testvére is… Sose szereztek volna szakmát…

A kollégiumi nevelő úgy gondolta, aki felnőtt munkát végez, azzal lehet felnőtt módra beszélgetni. Megegyeztek, hogy máskor „nyílt lapokkal” játszanak. Timi nem kapott beírást.

Szeptemberben Timit az osztálya önkormányzati tagnak jelölte. Érthető volt, hisz komoly tekintélye volt társai között. Ami viszont mindenkit meglepett: döntetlen szavazataránnyal diákvezetőként is szóba került neve. Mivel a másik jelölt amúgy is végzős diák, Timit társelnökként neveztük meg.

Elkészültek a dokumentumok, de az aláírásuknál csak a másik lány neve szerepelt. Timi lelkiismeretesen áttanulmányozta a házirendeket, a cselekvési terveket. Készült aláírni őket, de nem volt hely számára. A régi Timi bizonyára néhány trágár megjegyzés kíséretében sarokba vágta volna az egészet, de ez az új lány csak annyit kérdezett: „Zsuzsa néni, az én nevem miért nem szerepel DÖK elnökként?” És mivel Zsuzsa néni nem tudott mit válaszolni, csendesen újra nyomtatta az egészet. Most már két névvel.

A cselekvési tervben szerepelt egy két hét múlva esedékes játékdélután. Úgy összesűrűsödtek az események, hogy vagy csúszik az egész még két hetet, vagy két nap múlva tartjuk. Timi magára vállalta a délután lebonyolítását is. Két napon keresztül „zaklatta” a tanársegítőt ötleteivel, aztán elnézést kért a „zavarásért”. Mivel nem volt hozzászokva a nagy közösség előtt tartott nagy beszédekhez, ebédszünetét megkurtítva gyakorolta a játékvezető szövegét. Bár nem volt teljesen zökkenőmentes a délután, senki sem a botlásokat hangoztatta, hanem a teljesítményt értékelte, s diáktársaink megegyeztek abban is, hogy havonta szervezünk ilyen közös programot.

Az idei Kolping-bálba úgy tudott eljönni, hogy megkérte egyik tanárát, menjen el értük kocsival. (Nálunk a bál nem egyszerű „buli”. Itt együtt szórakozik tanár-diák, gyerek-szülő…) Timi most is szerepelt, testvére verset mondott, de délelőtt még az erdőn dolgoztak, otthon főztek, mostak apjukra és bátyjukra, akinek a báli belépőjét is ők fizették ki. A bál utáni hajnalon ismét kocsi vitte őket haza. Timi „nagyon köszönöm”-je és a rá válaszoló „nagyon szívesen” is egészen őszintén csengett.

Egy percig sem hiszem, hogy Bitang Timiből Tündér Timi lett, de abban biztos vagyok, hogy Timi néhány dolgot már megtanult itt a Kolpingban.