A bunyós Bitang Tibi

Egy pénteki napon esett meg, hogy Tibi ismét valami csúnya dolgon törte kis kobakját.

Belekötött egyik osztálytársába, akit már jó ideje kinézett magának. Laci vékony, jó tanuló, eminens fiú volt, aki még egy legyet sem tudott leütni. Csak ült a padban, és soha nem szólt egy szót sem.

Laci nem értette a helyzetet, ezért próbálta eltusolni a vitát, de Tibi hajthatatlan volt, és mindenképpen kereste a bajt.

De Laci nyugodt maradt, nem vette fel a kesztyűt, és szólni akart az egyik tanárnak, ezért Tibi elgáncsolta.

Lacinak hirtelen eszébe jutottak az elmúlt évek sérelmei, a sok megaláztatás, a pofonok, amiket az iskolában kapott. És az agya hirtelen elsötétült… Nem tudta türtőztetni magát, és elindult Bunyós felé. Tibi csak erre a pillanatra várt… és arcul ütötte Lacit, aki elesett, beütötte a könyökét, és még a bal szeme is jól bedagadt. Laci felemelte a kezét, és arcul vágta Tibit, akinek még az álla is leesett.

Ezt már a tanár sem nézhette, és közbelépett. A fülüknél fogva választotta szét a csibészeket. A tanár számon kérte, hogy mi történt, miért ugrottak egymásnak. El is mesélték, mi történt…

Mivel igazságos akart lenni, ezért mindkettőnek büntetést talált ki. A verekedő Tibi és Laci ezután együtt kell, hogy lemossák a táblát délután, együtt gereblyézték a faleveleket, volt idejük, hogy jobban megismerhessék egymást. Tibi és Laci a közös büntetés alatt sokat beszélgettek, összebarátkoztak.

Többet nem volt verekedés… legalábbis közöttük nem…