Bitang Tibor egy hete

Hétfő

Reggel Tibike 7.55-kor berobogott az ajtón, fellökött mindenkit, aki az útjába állt, majd, mint a nagy uralkodók, bevágódott a helyére. Mindenki mosolygott: ez egy megszokott reggel lesz! De! Kiderült, hétfő reggel még a rosszalkodó ösztönök nem működtek igazán, ezért nyugalom volt az első három órán. A termünk a 3. emeleten van, Tibi az ablak mellett ül. Nyugi van. Aztán a negyedik órán valami különös történt. Tibi levelezett egy lánnyal, ami nem tetszett a többi fiúnak. Elkezdték hát Tibit sértegetni. Na, de neki sem kellett több! Óra közben felállt, a tanár tiltása ellenére, és Béci üdítős üvegét kihajította az ablakon. Igen ám, de azon nem volt kupak, és az alattunk levő igazgatói iroda erkélyére zuhant. Az üdítő befröccsent az ablakon, és eláztatta az igazgatónő asztalát…

Kedd

Reggel Margit néni, az osztályfőnök, kacagva kezdte meg az első órát, szegénynek már a könnyei is potyogtak.

- Margit néni! Min tetszik nevetni? - kérdeztük kórusban.

- Ó, gyerekek, képzeljétek el, vasárnap elmentem az egyik ismerősömhöz, aki a Tibiék mellett lakik. Össze is futottam Tiborral. Meg is kérdezte, hova megyek, mire feleltem, hogy Gézához, az ismerősömhöz, majd elbúcsúztunk. Ma reggel rohan hozzám oda Antal megrémülve és meglepődve, hogy „Tanárnő, kérem! Önnek tényleg barátja van?”. Nagyot néztem, majd Antal elmesélte, hogy Tibi szétkürtölte, hogy van nekem egy titkos hódolóm, egy férfi, valami Géza, akit titkoltam az osztály és mindenki előtt. Nagyot nevettem, hisz tulajdonképpen a vejemhez mentem – mesélte az osztályfőnök.

Mindenki elkezdett nevetni a Tibin, hogy’ is lehet ő ilyen keverőgép?! Ő meg az egészet nem értve biccentgette elégedett mosollyal jobbra-balra a fejét.

Szerda

Szerdán Tibike talált egy füzetet és egy tollat, amit beletett az ő nagy ellensége, Barnabás padjába. Az osztályfőnök idegesen jött be a tanterembe.

- Hol vannak a cuccaim a padról, gyerekek? Egy füzetet és egy tollat keresek – mondta.

- Mi nem láttuk – feleltük kórusban, de ekkor Tibike elkezdett vihogni az orra alatt. Körbement a tanárnő, és kereste a holmijait.

- Tibor! Mit keresnek a padodban ezek? (Merthogy Barnabás észrevette Tibi nem éppen jóindulatú ténykedését, s ő meg átcsempészte Tibi padjába a keresett dolgokat.)

Mindenki csak kacagott, hiszen ez tipikus esete volt annak, hogy aki másnak vermet ás, maga esik bele!

Csütörtök

Tibi behozott egy „bizonyos” hangokat kiadó párnát az iskolába, amit Márk székére helyezett, hogy idegesítse, s hogy újabb alkalma legyen arra, hogy vitatkozhasson vele. Becsengettek. Bejött a tanár, Tibi le akart ülni, de Márknak sem kell a szomszédba mennie egy kis gonoszkodásért! Ki akarta húzta Tibink alól a széket, aki félig a székre esve gurult, meglökte a hátsó padot Márkkal együtt, s Márk végül mégis ráesett arra a székre, amelyen a fent említett párna volt. És akkor, abban a pillanatban: phhhúúú, ptrrhhhrr. - Márkó! Mit csináltál? Nem szégyelled magad? Fúj! És mi jót nevettünk.

Péntek

Ha péntek, akkor stúdiózene minden mennyiségben. Ekkor kivételes nap volt, mert egy ünnepséghez vették fel a műsort. Tibi is ott volt, ő is szerepelt.

- Oké, ennyi. Szünet! – hangzott el a stúdiós szájából.

Tibikét nagyon érdeklik a műszaki dolgok. Nem ritkán szétszedi őket, hogy megnézze, mitől is működnek. Persze, nem mindent lehet szétszedni, de neki még az is sikerül! Érdeklődése középpontjába a mikrofon került, elkezdett vele játszadozni, s ha már a kezében volt, dalolni támadt kedve.

-… A kis Tibi megfázott. Margit varrt neki nadrágot. Nem akarta felvenni, meg is fázott a popsi.

Tibi azt nem vette észre, hogy bekapcsolódott a mikrofon, és az egész iskola hallotta, még az osztályfőnök is, mit énekel a mi kis „bitangunk”. Rajta nevetett az egész osztály. Mit az egész osztály! Az egész iskola!

Mára ennyi nem volt elég. A tízórai szünetben megkérte Grétát, fogja meg a kakaóját, ami egy átlátszó tasakban volt. Dobta Grétinek, ám az kiszakadt és szétömlött a lányon. És ami ezután történt, az már a kulisszák mögé való…

Nos, már értitek, hogy miért nem unatkozunk mi soha? És ugye azt is, hogy miért „szeretnek” minket annyira a tanárok? J

Berczeli Mercédesz, V9.k