Bitang Tibi zűrös élete

Az első csoportfoglalkozáson mindenki nagyon kedves volt vele, amiért őt gyötörte a bűntudat, mert ő sose volt kedves senkivel - önzetlenül. Már előre félt a kérdéstől, hogy őt miért is küldték oda. Mert hiába játszotta ő a „nagymenő, kemény gyerek”-et, a lelke mélyén nem akart olyan ember lenni, mint ahogyan viselkedett. Már mindenkit megkérdeztek a csoportból, csak ő maradt hátra. Ahogy hallgatta a történeteket rájött, hogy itt tényleg ő az az ember, aki a leginkább önhibájából került oda. Feltették neki a kérdést:

-Te, Tibi? Te miért vagy itt?

Néma csend. Nem mert belekezdeni mondandójába. De végül is, itt mindenki elmondta legféltettebb titkait, legnagyobb problémáit. Akkor miért lenne megint ő a kivétel? Tehát neki kezdett mesélni:

- Ez egy eléggé hosszú történet. Mielőtt elmesélném, szeretnék nektek mesélni magamról, a családomról, az életemről. A szüleim elváltak, mikor anyukám terhes lett a legkisebb tesómmal. Összesen négyen vagyunk testvérek. Én vagyok a legnagyobb. 17 éves és 10. osztályos vagyok. Tavaly megbuktam, és ezért sulit kellett váltanom. A nagyobbik tesóm lány. 13 éves, és Kittinek hívják. Nem igazán jövünk ki egymással. Egyfolytában veszekszünk. Pedig nem lenne szabad, mert kruppos beteg, és ha sokat kiabál, akkor is befullad. A két kisebb fiú, velük nincsenek ilyen problémáim. A nagyobbikat Tominak hívják, és ő is beteg, neki nyitott gyomorszája van. A legkisebb Peti, és neki van talán a legnagyobb betegsége. Még csak 7 éves, de az orvosok már négy éve észrevették nála az izomsorvadás jeleit. Nem tudni, hogy meddig fog még járni, de remélem sokáig.

A veszekedések és a testvéri hajcihők ellenére nagyon szeretem őket. Nem tudnék nélkülük élni. Lehet, hogy ezért is alakult úgy, hogy a tesóim többet vannak nálam, mint otthon anyuméknál. Az elmúlt három évben, mióta hivatalosan dolgozhatok, heti kétszer megszöktem suliból, hogy elmehessek a közeli hipermarketbe dogozni, hogy legyen pénzünk. A szüleimet nem igazán tartom nagyra, sőt... Nem is nagyon beszélek velük, csak ha tényleg muszáj. Apukám - csak hogy finoman fogalmazzak - szereti a szerencsejátékokat. Anyukám pedig nem veti meg a piát, és most nem a narancslére gondolok. Ráadásul van még egy barátnőm is. Bár inkább úgy fogalmazok, hogy csak volt. Majd időközben ezt is elmesélem.

Szóval... Szeptember elsején kezdődött az egész. Kollégista lettem családi hátterem miatt, a szomszéd városban.

Első nap a szobatársaim, úgymond beavattak a koleszos életbe. Az első próbám tequila volt dögivel. A második Unicum, harmadik pedig egy ütős pálesz. Hát, mit ne mondjak, jól bírom a piát - anyumtól örököltem -, de ez már nekem is sok volt. Utána nagyon vécéznem kellett, de nem találtam meg az ajtót. Így azt a bizonyos „sárgát” az ablakon „dobtam” ki.

Mit adj isten, az igazgatónak az ablaka pont alattunk volt, és a párkányon a száradó ruhái voltak kitéve. Nekem pedig sikerült belecsurgatni a közepébe. Úgyhogy jó diákhoz híven, sikerült már második nap megkapni a fegyelmimet.

Bementem a suliba, és persze mindenki erről beszélt. A legtöbben be is szóltak valamit. A végére már annyira elegem lett a dologból, hogy nekimentem az egyik nagyszájúnak. Aminek szokás szerint nem lett jó vége. Rögtön vittek is az osztályfőnökhöz, és bezsebeltem egy osztályfőnöki intőt is. Másnap kiderült, hogy a csávónak eltörtem a csuklóját, ezért a szülei feljelentettek, 8 napon túl gyógyuló sérülés okozása miatt. Mikor erre rájöttek a csoporttársaim a koliban, összehívták a fiúkat, és kaptam egy-két nevelő célzatú pofont. Mondanom sem kell, azért én sem hagytam magamat. Viszont bánatomban elmentem, és ittam egy pár „felest”. Mikor már nagyon jó kedvem lett, nem érdekelt semmi és senki, úgyhogy bosszúból felfaltam a közös hűtő fél tartalmát. Majd bementem jóllakottan a szobába, és elszívtam egy cigit, de aznap még az sem jött össze. Ugyanis a nevelőm rám nyitott, úgyhogy kirúgtak a koliból.

Örömmel hagytam el a kolit, és rohantam a barátnőmhöz, mert már nagyon hiányzott. Azzal fogadott, hogy terhes, és szakítani akar velem. Először nem is értettem a dolgot, majd megmagyarázta, hogy szerinte képtelen lennék gyereket nevelni, ezért nem lehetünk tovább együtt. Örülnék az apaságnak, habár még nem mostanában terveztem. Viszont ő ezt nem így gondolta, amin eléggé kiborultam, majd otthagytam. Egész éjjel az utcán bolyongtam, nem aludtam egy percet sem, nem tudtam most mihez kezdjek. Reggel bementem suliba, és matekkal kezdtük a napot. Alapjáraton a matek nem az erősségem, de most még annyira se ment a felelés. A tanár nem igazán kedvelt engem, és mindig rosszindulatú megjegyzéseket tett rám.

Aznap annyira kimerült és ideges voltam, hogy nem bírtam elviselni azokat, amiket mondott, és hirtelen felindulásból kilöktem az ablakon. Az egyetlen mázlija az volt, hogy az első emeleten volt óránk. Túlélte, csak eltört a térde. Mivel 3 napon belül két ember testi épségét veszélyeztettem, ezért a bíróság úgy döntött, hogy részt kell vennem ezen a tréningen. Tudom, hogy ez így elég durván hangzott, de én nem akartam senkinek se ártani. Egyszerűen nehezen viselem a stresszt, és nem vagyok benne biztos, hogy meg tudom oldani a saját és a számomra fontos emberek problémáit is. Úgy érzem, ehhez kevés vagyok. Nem tudom, mit tehetnék, ezért viselkedek néha ennyire agresszívan. Tudom, hogy nem lenne szabad, de ilyenkor nem vagyok képes uralkodni magamon. Utána viszont már késő bánat.

Tudnátok nekem valahogyan segíteni?

- Szerintem te nem vagy rossz ember, csak meg kell értened, hogy nem muszáj olyan életet élned, mint a szüleidnek. Nem biztos, hogy az a jó példa mindenki számára, amit otthon lát. Ha hallgatsz a belső énedre, akkor biztos, hogy jó ember lesz belőled. Nem szabad, hogy a környezeted negatív irányba befolyásoljon. Ne hallgass mindenkire, ne azt csináld, amit szerinted elvárnak tőled, hanem azt, amit helyesnek gondolsz. Ha helyesen akarsz élni, akkor foglalkozz a tanulmányaiddal, hogy legyen esélyed felnőtt korodban rendes munkát szerezni, és ne kelljen segélyeken élned, mint a szüleidnek. Remélem, sikerülni fog, szerintem minden meg van benned, ami lehetővé teszi ezt. Gondold végig a dolgokat, és dönts belátásod szerint. Hiszek benne, hogy jól fogsz dönteni. Sok szerencsét!

Bitang Tibi zűrös élete ezzel nem ért véget. Nagyon nehéz dolog változtatni az egész életvitelünkön, reméljük, sikerül neki, de egyelőre ennyit róla.