Bitang Tibi vívódásai

 

Állítólag egy szem fiúk érdekében, csak így pont őrá nem marad elég energiájuk, idejük, törődésük. Tibi így minden nap maga indul egyedül iskolába. Kísérhetné megannyi barátja is… ha lenne. Na, nem arról van szó, hogy senki sem ismerné, sőt! Őt mindenki ismeri az iskolában: ő a Bitang Tibi.

Mire beért, becsengettek. Egy diák se volt a folyosón, így ma sem látta senki stílusos belépőjét (igazából a két év alatt nem sok tanuló látta). Balszerencséjére egyik tanára viszont pont elkapta. Egy-két csípős megjegyzés a késői ébredésre, és máris a tanterem ajtajához értek, ahol az oktató már magára merte hagyni a lurkót. Tibi megvárta, míg a tanár beért a tanáriba, addig kemény arckifejezéssel nézett utána, de mihelyst bezáródott az ajtó, elhúzta a száját, és kicsit szégyenlősen a földre nézett. Nem tartott sokáig, mire ráeszmélt, hogy ő a Bitang Tibi, úgyhogy vett egy mély levegőt, felhúzta az orrát, és agresszív arckifejezéssel benyitott a terembe:

- Bitang úr, ez megint 10 perc lesz!

A késő körbenézett, de egyetlen megértő vagy szimpátiát kifejező szempárt sem látott, úgyhogy inkább szó nélkül, mérgesen hátraindult, bedobta a sarokba táskáját, és duzzogva leült.

Teltek, múltak a percek. Fél füllel kísérte az órát Tibi, sőt egy kérdésre még tudta is volna a választ, látta a Discovery-n múlt héten, de az nem lenne méltó hozzá, ha ilyen okosnak, érdeklődőnek tűnne. Mivel nem vett részt az órai munkában, de sok volt még a kicsöngetésig, elkezdett unatkozni. Úgysem figyelnek soha rá, legalább ezért is jó lesz kicsit bántani őket. Elővette radírját, darabokat tördelt le belőle, majd ügyes időzítéssel - mikor a tanár a tábla felé fordult - megdobta Julcsi fejét.

- Tibi! - fordult hátra hirtelen és mérgelődve a lány.

A dobáló egyből elszégyellte magát. Na, nem azért, amit tett, de Julcsi mégiscsak a legszebb lány az iskolában.

- Tibor! Udvarolni máshogy kell és máshol. Ez itt most nem rózsát ér, hanem szaktanárit.

És már nyílt is a napló a „Bitang Tibor” oldalon, ahol már alig volt hely az ilyen bejegyzéseknek.

Óra végéig lapított az úr, majd pár perccel a vége előtt, kis fecnit vett elő a táskájából, és egy „Bocsi”-t írt rá. Összegyűrte, Julcsihoz dobta: a papír a lány hátán landolt, aki dühös lett, de inkább nem foglalkozott vele. Nem fordult hátra, így már nem is hallotta, és nem is akarta hallani, amit Tibi mondott neki halkan, hogy „Levél!”.

- Ó, de jó lenne egy haver ilyenkor, aki kisegít! - gondolta magában Bitang Tibi. Na, majd kap ezért valaki!

Végre kicsengettek. Lassan szedte össze magát, sosem akar a többiekkel együtt vonulni. A szünetben a büfé felé vette az irányt, ott gyűlik a nép, ott láthatják sokan, mennyire nem elégedett megint semmivel és senkivel. Ám ahogy befordult a folyosó végén, az osztályfőnökkel találta szemben magát.

- Jó reggelt, Ofi! Csak nincs valami baj?

- Baj? Már miért lenne, Tibike? Csak megyünk beszélgetni… - intett az igazgatói iroda felé fejével a tanár.

Bementek, leültek az igazgatóval szemben. Tibi sosem ismerte be, de már a direktor hangjától összerezzen. Eléggé tart tőle, pláne mióta megtudta, hogy édesapjával korábban együtt dolgozott, és jó barátságot ápolnak.

Rövid felvezető után elhangzott szinte minden rossztett, amit Tibi felhalmozott ittléte alatt: egyszer összeverekedett egy sráccal (persze Julcsi miatt, de mindenki úgy tudta, hogy csak alaptalanul kötött a másikba), rongálás (a WC ajtó is csak a féltékenység levezetése miatt lett lyukas), a rengeteg szaktanári figyelmeztetés, órai fegyelmezetlenség, késések.

- Mi legyen veled, Tibor?

 

- Nem tudom - felelte halkan, megszeppenve Tibi, hisz tudta, pár disznósága még ki sem derült.

- Ennek az lesz a vége, hogy nem nálunk fejezed be az évet...

Folytatta még az intézményvezető a monológját, de Tibi már nem hallotta, csak arra gondolt, hogy nem szeretne egy új közösségbe kerülni, ahol lehet, jobban utálják majd, nem láthatja többé a megszokott arcokat, akik tulajdonképpen nem is rosszak, és Julcsit sem.

- Nekem van egy ötletem - törte meg a nagy hegyi beszéd utáni csendet a 10.d osztályfőnöke. Elindult a kézműves tanfolyam, lehet, hogy pont az ilyen kibontakozási lehetőségre vár az ifjú úr. Ha vállalja, hogy bejár rá, akkor kaphat egy kis haladékot - kacsintott össze sejtelmesen az igazgatóval, aki értette, mire megy ki a játék.

- Rendben van! Ha vállalod a részvételt, eltekintek a maitól, és apának se mondok róla semmit. Megegyeztünk? - nyújtotta kezét Tibi felé.

Tibi félve megfogta a kezet, és halkan mormogta: Igen!

Bár nehezére esett, de bejárt. Gondolta, ennyit kibír, hogy ne tegyék lapátra. Sőt furcsa mód még a batikolás is tetszett neki. Körbenézett, s mivel nem voltak ismerős arcok, bátran megjegyezte:

- Ez nem is olyan rossz!

A mellette ülő fiú, aki a melák Tibi mellett kicsinek tűnt, ránézett és reagált:

- Miért, mit hittél? Rengeteg jó dolog van az iskolában, de te sosem csinálsz semmit!

Tibi furcsállotta a megjegyzést, egyrészt, hogy ő nem is emlékszik erre a srácra, másrészt, hogy milyen vakmerő, ha így beszél vele. De bármilyen rossz képet is akar magáról mutatni Tibi, ez a kisfiú átlátott rajta sec perc alatt, és beszélgetésbe elegyedtek. Kiderült, hogy Petinek hívják, kitűnő tanuló, Tibi évfolyamtársa, Julcsi gyerekkori jó barátja, és a lány elmondásaiból ismeri őt:

- Te tényleg vívsz? Ez tök érdekes… - érdeklődött Tibi.

- Szerintem is, de nem bonyolult, bárki kipróbálhatja. Te nem is sportolsz?

- Nem, az nem nekem való.

- Helyette fogadjunk, otthon ülsz, és gépezel. Nem barátkozol, magányosan töltöd a délutánokat, és lassan már a lépcsőzés is fárasztó lesz neked. Évről évre betegesebb vagy, és nem is sejted miért. Igaz?

Tibi nem válaszolt, csak bólintott.

- Gyere le edzésre, segítek majd! Jól fogsz szórakozni, és még jó kondiba is kerülsz.

- Majd meglátom - válaszolta Tibi, de legbelül éljenzett, mert úgy érezte, van értelme csinálni valamit, és nem is érzi rosszul magát a bőrében.

Jó érzéssel feküdt le aludni. Másnap, miután elmentek szülei reggel, egyből vette a cuccát, hogy elérje időben a buszt. Sosem utazott még ezen, de ahogy felszállt, egyből megpillantotta az egyetlen üres helyet… Julcsi mellett.