Bitang Tibi, a prototípus

Bitang Tibi általában unatkozik, az elhagyatottság jellemző rá, szülei nem törődnek vele, magára hagyták őt, mint fizikálisan, mint pedig érzelmileg.

Tibiről elmondható, hogy nem rendelkezik biztos háttérrel, így sokkal jobban befolyásolható a rossz irányba, nincs gyerekkora, nem igazán él át közös játékot, kirándulás élményét, nem szembesült egy bizalmat, szeretetet, biztonságot sugalló légkörrel.

Bitang Tibi először áldozatként, majd idősebb korában elkövetőként szembesült az agresszivitással. A családjában átélt erőszak határozza meg gyermekkorát. Tibi a fizikai agresszióval azonosítja az erőszakot.

Az iskolában Tibi agresszivitásának megjelenési formái különbözőek, az ordibálástól a veszekedésen át a verekedésig kiterjed, amely általában iskolatársai iránt irányul.

Ha Tibi iskolai pályafutását nézem, ennek jellemzője a „kudarcra orientáltság”. Ha Tibi társai véleményét veszem figyelembe, kirajzolódik a „fiatalkorú bűnelkövető prototípusa”: rossz, ártalmas, közösségre veszélyes, megbotránkoztató, agresszív diák, aki nem fejleszthető, a közösségi normákat nem fogadja el, tanáraival szemben tiszteletlen.

Tibi büntetés listája hosszú. Az eltévelyedés világa után egy olyan közösségbe került, olyan osztályfőnök vezetése alá, aki a száműzött halmozottan hátrányos helyzetű gyerek felemelésén kezdett dolgozni, ahol Tibit ugyanolyannak vették, mint a többit, de tudták, hogy szüksége van a közösség, az osztályfőnök támogatására, segítségére, védelmére.

Tibi megtalálta a jó irányba visszavezető utat, térképpel a kezében halad. Az útbaigazításnál mindig van még segítő, akiben Tibi bizalmat, szeretetet talált. A sportban kiteljesedik, kezd olyan polgári erényeket tanulni, hogy mi az a kitartás, a mások akaratának a figyelembe vétele, mi az: egy célért közösen dolgozni.

Lehet, hogy Tibi lesz az egyetlen környezetünkben, aki bebizonyítja, hogy a „család nem a végzet!?”