Bitang Tibi kalandjai

 

Bitang Tibi és kajla barátjának, Zolinak az arca is izgatottságról árulkodik.

- Mi lesz, ha megtudják? Apám szíjat hasít a hátamból. Az egész nyarat kényszermunkán tölthetem az erdőn.

- Van egy ötletem!

- Ah, ezen már nem segít semmi. Garantált a bukta magyarból.

- Talán mégsem!

- Mire gondolsz?

- Figyelj! Tesi után a tanár nem tud feljönni az udvarra a naplót odaadni az oszifőnek.

Csak meg kell szereznünk, és egyenesben vagy. Kicsit javítunk az álláson, az új ofő úgysem tudja, milyen jegyeid voltak régebben. Majd azt mondjuk, ezt még Lajos bától kaptad, de csak most írta be, mikor valamelyik nap bejött. Az öreg meg úgyis beteg, nem jön már erre év végéig.

- Nem tudom, Tibi. Ez nagyon necces terv. Nem fog sikerülni. Le fogunk bukni.

- Csak bízd ide öregem, majd én megoldom. Te csak szerezd meg a naplót, ajánld fel, hogy felhozod a naplót.

 

- Megkapták faterodék a levelet?

- Meg.

- És mi volt?

- Gondolhatod. Fater tombolt, anyám meg sírt. Ennél még a bukás is jobb lett volna. Az egész nyaram el van szúrva.

- Nálunk nem volt nagy gáz. Anyám későn ért haza, tök fáradt volt. Átfutotta a levelet, mondott néhány dolgot, hogy „Mi lesz így belőled, Tibikém!”, meg „Gondolj a továbbtanulásra!”, meg „Szegény apád, ha megtudja, ezért ment ki Angliába dolgozni?”.

- És anyád jön a fegyelmi tárgyalásra?

- Hát, ha aznap éppen nem dolgozik, de műszakot cserélni ezért biztos nem fog.

- Tőlünk jön az egész család, apám is, anyám is, még jó, hogy a nagyit nem hozzák.

- Akkor lesz cirkusz, mi?

- Na, ezt egészen olcsón megúsztuk. Egy igazgatói megrovás még nem a világvége, én azt hittem, kirúgnak.

- Lehet, hogy neked olcsó, de én egész nyáron büntetésben leszek. Az még hagyján, hogy dolgoznom kell, azt úgyis akartam, de se nyaralás, se bulik, se gép, se tévé. Halálra fogom unni magam, ráadásul egész nyáron ezzel a dologgal fognak szekálni anyámék. Hogy fogom én túlélni ezt a nyarat, mit fogok csinálni egész szünetben?

 

- Na, fiúk, remélem, tanultatok a történtekből?

- Az biztos, tanár úr. Ilyen többet eszünkbe sem jut.

- És mi lesz, Zoli a bukással?

- Talán még felelhetek a kettesért. Ha nem akkor, majd igyekszem a pótvizsgára tisztességgel felkészülni.

 

- Tibi, Tibi várj már egy kicsit!

- Na, mi van, Pucok, miben segíthetek?

- Nem írnád alá az ellenőrzőmben a matek karót? Neked már rutinod van a hamisításban.

- Na, ne szórakozz velem, inkább adj egy szál cigit!

- Oké, de menjük le az alsó udvarra, mert itt hemzsegnek az ügyeletes tanárok.

 

- Hová, hová fiatalok? Tibikém már megint te? Nem most kaptál igazgatóit?

- Á, csak én hívtam, mert meg akarunk beszélni valamit.

- Szerelmi ügy?

- Hát valami olyasmi, tanár úr.

- Na, azért nem kell a bozótosba vonulni, azt itt is megbeszélhetitek, az udvar jól látható részén.

 

- Ah, ez nem az én hetem. Mindenki engem talál meg. Ó, a fenébe! Még a tesi cuccomat is otthon felejtettem. Meglépünk tesiről, ha már úgyis igazolatlant kapok, legalább ne kelljen a kispadon üldögélnem.

- Nekem nem hiányzik még egy igazolatlan. Így is rezeg a léc. Lehet, hogy a hiányzásaim miatt vágnak meg fizikából meg matekból is.

- Ne legyél már annyira betoji!

- Tibi, szerintem neked sem hiányzik az igazgatói után még valami.

- Ok. Igazad van, de akkor szerezzünk egy tornagatyát.

 

- Kedves diákok, szülők, kollégák, vendégek! Kívánok mindenkinek jó pihenést, feltöltődést a nyári szünetre. Épségben, egészségben várok mindenkit szeptember 1-jén.

- Ennek az évnek is vége. Megbuktál valamiből?

- Megúsztam.

- Akkor irány a strand. Éljen a nyár!

 

Vége!?