Bitang Tibi dilemmája

Emlékezzünk csak vissza egy évvel ezelőtti önmagára. 15. szülinapját ünnepelve egy boldog, mindennek örülni tudó, mosolygós fiú nevetett ránk, de két hét múlva jött a fekete leves. Szülei bejelentették válásukat, ami lelkileg nagyon megingatta a fiatalt. Bár leplezni próbálta a benne kavargó érzelmeket, de gondolhatjuk, hogy milyen hatással volt ez a tény rövidke életére. A benne dúló dühöt, fájdalmat társaira vetítette ki agresszivitásával. Akárhol járt, összesúgtak háta mögött nevének jelzőjét emlegetve: bitang. Ezt egy konkrét esettel is alá tudjuk támasztani.

Idén karácsonykor jelentkeztek az első „tünetek”, amikor iskolája a hagyományokhoz híven megrendezte a tanár-diák kosárlabda-mérkőzést. Tibi már évek óta tagja volt az iskola kosárlabdacsapatának. Messze kimagaslott teljesítményével a többiek közül. A meccsre sok tanár és diák gyűlt össze szurkolóként és játékosként egyaránt. A meccs elkezdődött. Mindenki meglepetésére a mindig higgadt, nyugodt Tibi most egyre nagyobb ballépéseket követett el. Először is fellökte saját társát, hogy a labdát ő vezethesse a palánk felé. De Tibinek ez sem volt elég. Már a tanárcsapat 5 ponttal vezetett, mikor Tibinek eldurrant az agya. Bár ne vette volna annyira a szívére, akkor nem történt volna meg az, amire senki sem számított. Dühében úgy elgáncsolta matektanárát, hogy annak kificamodott a bokája. Sántikálva vezették le a pályáról. De a fiú arcán semmi sem látszott, merev volt, érzelemtől mentes, mint egy alabástrom szobor. A bíró azonnal kiállította, nem folytathatta tovább a meccset.

Ekkor már Tibi arcára is kiült a méreg, és eszeveszetten rohant fel az emeletre, ott az első útjában álló dologban kárt tett. Ez a csillogó-villogó karácsonyfa volt. Ami még előbb a fán díszelgett, az most a földön hevert. A Tibi okozta csörgést a bíró sípjának szava tompította, amely a meccs végét jelezte. Ezt követően minden osztály a saját termében folytatta az ünneplést. A játék hevétől mámoros tömeg csak ekkor lett figyelmes a feldöntött fenyőre. Vajon ki tehette ezt a szörnyűséget? - merült fel a kérdés mindenkiben. És a termekben mi más is lehetett a téma, mint az imént oly nagy felháborodást keltett eset. Tibi osztályában sem volt ez másként. Az osztályfőnök fürkésző tekintete majdnem még azt is vallomásra késztette, aki valójában nem tett semmit. De mi volt a helyzet a valódi tettessel?

A lelkiismeret-furdalás két lényt ébresztett fel Tibiben. Az angyalka azt mondta: ha bevallod, kisebb büntetéssel is megúszod, s legalább tiszta lesz a lelkiismereted. A kisördög azt mondta, hogy rossz döntés lenne bevallani, hisz úgysem jönnek rá sosem, hogy te tetted. E két érzés még bő 5 percig mardosta a lelkét, mire felülkerekedett benne a jó. Hát csak nem velejéig rossz ez a fiú! Hát csak nem ölte ki belőle a fájdalom a jót, csak jó mélyen elrejtette, és most kitörni látszik. Tibi hangosan felkiáltott: „Én voltam!”, és szeméből a könny kicsordult. Az egy éve halott lélek megtört, a jég felolvadt.

Tanárát már nem is az érdekelte, hogy ki volt a bűnös, csak örült, hogy Tibi végre kimutatta érzelmeit. Tanára behívatta szüleit, aki tőlük tudta meg, hogy a válás okozta trauma változtatta meg a gyereket.

Innentől kezdve a tanár sokkal inkább odafigyelt diákjaira, és rendszeres családlátogatást tett, hogy felmérje a tanulók családi helyzetét. Rövid időn belül kollégái is követték példáját. Az iskolában havonta tartottak előadásokat arról, hogyan dolgozzák fel a még éretlen fiatalok az őket ért traumákat. De nem csak a diákoknak, hanem a szülőknek is tartottak bemutatókat. Osztálytársai odafigyelése, megértése is kellett ahhoz, hogy Tibi elhagyhassa a bitang jelzőt, s boldog felnőtt válhasson belőle.

Ez volt Bitang Tibi története.

Jóllehet, hogy a mai rohanó világban kevesebb idő jut szeretteink odafigyelésére, törődésére, de ez még nem jelenti azt, hogy az ő érdekeiket semmibe véve kellene cselekednünk. Konfliktusok adódhatnak, de fontos, hogy mindenki a saját és mások véleményét mérlegelve, a lehető legjobb megoldást találja meg úgy, hogy a másik lelkileg ne sérüljön, a lehető legkevesebb kárt szenvedje el.